Vitéz József koronaőr főhadnagy – a Szent Korona menekítésében 1944 végén, 1945 tavaszán részt vett koronaőr törzsőrmester – a rendszerváltás után határozta el, hogy hosszú évtizedek után feléleszti a koronaőrséget. Woth Imre, a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnöke a szombati rendezvényen, ünnepi beszédében úgy fogalmazott: lehetetlen vállalkozásként indult az egyesület megteremtése. Minden ajtó zárva maradt e nemes hagyományt folytatni akarók előtt, kivált amiatt, hogy eleinte a magyar Koronaőrség újbóli felállításáról lett volna szó. Végül Horváth Lajos és dr. Perjés Gábor MDF-es országgyűlési képviselők javaslatainak alapján láttak hozzá egy, a magyar koronaőrség történelmi és katonai hagyományinak őrzésére, ápolására szerveződő egyesület megalakításához.

A fővárosi bíróságon 1991. szeptember 19-én, az egyesület bejegyzésekor került pecsét az alapító okiratra. Az alapító, Vitéz József elszántsága mindenképp kellett ahhoz, hogy az egykori koronaőrök emléke előtt méltán tisztelegjen az utókor, a háború utáni meghurcoltatásukat rehabilitáció, rendfokozatukban való posztumusz előléptetés kövesse.

A tudósító itt jegyzi meg, hogy bankói Pajtás Ernőt, a magyar királyi Koronaőrség utolsó parancsnokát, állami kezdeményezésre, 1993. augusztus 20-án léptették elő posztumusz vezérőrnaggyá.

Az ünnepi beszédben hallhattuk: az 1909-ben rendszeresített tradicionális egyenruha szabásmintáinak felkutatása, az öltözetek, a csizmák újbóli elkészíttetése csak társadalmi szervezetek, magánszemélyek adományaiból valósulhatott meg. De az alapítás évében, az augusztusi budapesti Szent Jobb körmenet élén már ott lehetett négy, tradicionális egyenruhában díszelgő egyesületi koronaőr.

A koronaőrség eszméjét ápoló egyesület – tért ki az eltelt évek tapasztalataira Woth Imre – „hol fenn, hol lenn” volt. „Fenn”, amikor örömmel vettek részt egyházi és világi szertartásokon, rendezvényeken, tiszthelyettes- vagy tisztavatáson. „Lenn”, amikor a koronázási jelvények Nemzeti Múzeumból Országházba történő szállításának felemelő eseményein való részvételüket az utolsó percekben visszavonták.

„Legtöbbünknek megadatott az a csoda – hangoztatta Woth Imre –, hogy ismerhettük a magyar királyi Koronaőrség nagy öregjeit, Vitéz Józsefet, Kollát Ferencet, Göndör Sándort, Vaszari Józsefet. Megtanulhattuk tőlük a Szent Korona és őrzőinek történetét, a fegyelmezett szolgálat iránti elkötelezettséget, a bajtársak iránti feltétlen tiszteletet.”

„Azután elérkezett az a felemelő pillanat – fogalmazott az elnök –, hogy a kormányzati törekvéseknek 2011-ben megfelelően felállt a Honvéd Koronaőrség. Az ifjú katonák felkészítésében mi is részt vehettünk, s igyekeztünk is továbbadni a koronaőri erényeket. Május 30-án, az Országházban, mondhatni a jogfolytonosság okán is ott lehettünk a honvéd koronaőrök eskütételén. Egyesületünk ezzel elvégezte alapításakor tett vállalását, hiszen – ahogy azt Vitéz József végakaratában kívánta – a honvédség átvette szent jelvényeink őrzését és védelmét. Immár hagyományőrző koronaőröknek neveznek bennünket, még ha ezt egy kicsit nehéz is nekünk kimondani.”

Az ünnepség során a „fegyvertárs” szervezet, a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya, vitéz Hunyadi László a „Bátorság, hűség, kitartás” elnevezésű kitüntetéseket adott át a Magyar Koronaőrök Egyesülete díszőrséget adó tagjainak. Tudósításunkból nem hagyhatjuk ki, hogy az ünnep keretében Horváth István támogató, az egyesület alkalmi rendelkezésére bocsátott egy, a tulajdonában lévő, az 1909-ben rendszeresített és teljes épségben fennmaradt koronaőr szablyát.

Dr. Hargitay András olimpikon úszó ugyancsak a jubileum alkalmából adományozta az egyesületnek azt a három, csodával határos módon, egy lomtalanításkor, egy dobozban megtalált kulcsot, amelyek együttes használatával lehetett nyitni egykor a korona őrzésére kialakított páncéltermet.

A dobozban egyúttal más relikviákat is találtak, mégpedig gr. Károlyi Gyula, gr. Bethlen István és gr. Ambrózy Gyula koronaőr méltóságok 1929. november 21-i aláírásaival együtt fellelt koronaőr-pecsétet. Az olimpikon képviseletében elhangzott: "Mindez önöket illeti!”

Az ünnepi ajándékok sora ezzel még nem ért véget. Az egyesület ez alkalomból két eredeti víbárdot is átvehetett.

S ha már a páncélteremnél tartunk, említsük meg: egykori helyén, az ünnepségnek otthont adó könyvtár 7. szintjén emléktábla található, amelyen a jubileum alkalmából az egyesület koronaőrei elhelyezték a megemlékezés koszorúját.

Fotó: Rácz Tünde