Régóta tudom, hogy a Párduc is ősi jelképeink közé tartozik. Napjainkra ez a jelkép szinte teljesen feledésbe merült, pedig igen fontos motívum volt őseink körében.

Link

Ménróth fiainak legendája ismert, ebben a legendában Hunor és Magyar a Csodaszarvast űzik, míg meg nem lelik az új Hazát, a Kárpát-medencében. A NIM-RU nevet a sémi akkádok írták át a sumér NIB-UR ból, ami "Hős Párduc"-ot jelent. Az akkori szokások szerint, ha valaki meghalt, nevének végéhez a TA képjelet ragasztották. A TA képjel az eltávozottat jelenti, tehát NIB-UR elvonulva az "árnyéklelkek birodalmába", halála után a NIB-UR-TA nevet kapja. Az ősi MAH-GAR hit szerint NIBURTA a "másvilágra költözött Hős Párduc" a halottak országában a Földi ügyek segítője, vigyáz a tavasz ébredésére, gondoskodik arról, hogy az elvetett magok kikeljenek, kicsírázzanak és rügybe fakadjanak. NIB-UR-TA-nak az alvilág ura NER-GAL is engedelmeskedik.

MÉNRÓTH-ATYÁNK hagyományának témaköre a legkellemetlenebb a semitológusoknak, ugyanis a babiloni zsidók a biblikus fundamentalisták NIB-UR-t GIBBOR-nak nevezik, aki az"Égiek forradalmát szervezi Jehova ellen", és természetesen a fiai Hunor és Magyar hűségesen követik atyjukat ebben a Jehova elleni Égi és az égből a Földre vetített Forradalomban. Így szerepelnek a Hunor-Magyar leszármazottak a sémi-akkád-zsidó vallási hagyományban.

Külföldi történészek, régészek, sumerológusok által is bizonyított, hogy a GLIGAMES eposzt a sémi-akkádok másolták át sumérból. Az eredeti eposz NIB-UR-ról (IZ-DU-BAR) szól az "Özönvíz Hőséről". A sumér képírásokban a Ménróth-eposz a következőket hagyja számunkra hátra:

"Ménróth-atyánk az örök életet keresi és elmegy a vízözöni bárkához, a sumír NOÉ-hoz akinek neve ZI-UD-LIL-DU. Tőle meg is kapja az örök életnek zöld ágát, de hazafelé való útján elfárad és elalszik. Mialatt Ő álomba van merülve, a gonosz kígyó megeszi a kezében lévő életágat"

Ez az életfa, ha Gilgames útját rekonstruáljuk, akkor itt van a Kárpát-medencében. Örök élet is lesz, csak előbb ápolni kell az Életfánkat, amelynek ősi gyökere máig is kitartott, Él és új hajtásokat ad, ...de óvakodjunk a kígyóktól! Mert ha a Nimrud Fiak elfelejtik hagyományaikat, MÉNRÓTH-ATYÁNK-at, lelki világuk tartalmát, Istenhitüket felcserélik olyannal, ami szolgaságukat hozza - bizony a gonosz kígyó eszi meg Életfájuk ágacskáit, és aztán őket is elpusztítja. A sémi akkádok átvették és magukra vonatkoztatták az intést, mert még mai utódaik is őrzik nemzeti hagyományaikat, melyeket átváltoztattak politikai életük alapköveivé. Ugyanis a kígyó az ő szent jelképük. Megette a mi Örökéletfánk ágát és így azt az övéinek adta.

MÉNRÓTH-ATYÁNK hagyománya egy olyan hiedelmet alakított ki a szkítáknak nevezett nagy, hatalmas népnél, Őseinknél, mely egy ,magas erkölcsű lelkiségként , nemcsak egyének, hanem az egész társadalom felfogását és életmódját irányította. Mondhatjuk úgy is, hogy nemzeti vallássá lett anélkül, hogy valamilyen hierarchikus papi szervezettel rendelkezett volna. Szabadságuk megőrzéséért sokat harcoltak, és az ütközetekben haláltmegvető bátorsággal küzdöttek ellenségeikkel. Sok régi krónikás is megemlékezik erről a tulajdonságukról -fenevadnak nevezte a szkíta harcosokat, akiknek nyílzápora fergetegként hullott az ellenségre. Az égi Ménróth közvetítésével közeledtek a Jó-Istenhez, akitől segedelmet kértek az életre, de sohasem kértek tőle segítséget, ha véres csatába indultak, ahol "fenevadként" harcoltak. tehát nem úgy cselekedtek harcba indulás előtt mint a judai-kereszténység papjai, akik megáldják a csatába indulókat és fegyvereiket, és kérik a bosszúálló istent -valószínűleg Jehovát- hogy segítsen a gyilkolásban. Őseink ilyenkor nem az égre néztek. Nem a Jó-Istenhez fordultak az égi Nimrud által, hanem a halottak országában lakozó NIB-UR-TA-t kérték arra, hogy adjon nekik, a hős harcosoknak NER-GAL-i erőt. Ebben a NER-GAL-i segítségben való hitük és bizodalmuk változtatta át a jámbor őseinket legyőzhetetlen harcosokká, akik valóban fenevadként iszonyú nagy pusztító erővel álltak szemben minden ellenségükkel és mindenütt győztek.

Őseinknek erőt ez a Hős-Párduci hagyomány adott, melynek ha csak egy parányi emléke élne még a mai magyar lélekben, akkor nem lennénk egymást meg nem értő csoportokba, vallási szervezetekbe szaggatva, hanem a párduci hagyomány magyarságtudata adna erőt az összefogásra. Ha nem térünk vissza az ősi szittya hagyományokhoz, a halottak orszáhgában várakozó őseink árnyéklelkei a pusztulás átkát hozzák a magyarságra méltó büntetésként azért, mert nem adjuk meg a tiszteletet nekik -a dicső szittya őseinknek.

Sajnos 1000 éve a magyarság fejébe az ószövetségi, héber őstörténetet dorongolják bele, és ezzel - vallásosságnak nevezett cégér alatt- elhomályosították a Ménróth-Hagyományt. Itt van az ideje végre a felébredésnek Ménróth-Atyánk hagyományához való visszatérésünkkel, mert e nélkül mások szolgái maradunk.

Fénylátók és Híváshallók nézzetek fel az Égre és keressétek meg a csillagvirágok között a hatalmas Orion-Ménróth csillagképét, mert aki megtalálja, áhítattal nézi és csodálja, az Ménróth által megtalálja a Magyarok -Istenét is. Amikor aztán tekintetedet visszaveted a földre, gondolj arra, hogy Te is Ménróth Fia vagy.

A várva várt és óhajtott Magyar Egységet csak a Nimrudi hagyományunk ápolása tudja megteremteni, és nem a politika!

MÉNRÓTH, JÉZUS ÉS A PÁRDUC KAPCSOLATA
,,Isten Áldd meg a magyart..." Gondolatok a magyarságról
Váradi Tibor előadása
Magyarok Háza 2001. október 9.
- részlet -

 MÉNRÓTH- A magyarság egyik ősatyja. Mivel a magyarság egy része a Tárim-medencébe (későbbi Mezopotámia) került Ataisz süllyedése után (a másik része Anyahitával a Kárpátmedencébe!), ezért Mezopotámiában is találtak olyan ékírásos táblákat, amelyen Ménróth neve szerepel. A Tárim medencében élő magyarok, Nibur néven hívták Ménrótot. Nibur jelentése (NIB=párduc, ÚR=úr azaz) a párducok ura. A Bibliában olvashatjuk, hogy Nimród nagy vadász az Istenek előtt.

Az égen lévő nagy vadász az Orion csillagkép. Az őseink nagy tisztelettel tekintettek erre a csillagképre, mert úgy tartották, hogy a magyarság egyik ősatyja Ménróth, halála után oda távozott és onnan segíti a magyar népet. A sémi, akkád népek viszont félelemmel tekintettek erre a csillagképre. Azt gondolták, hogy Ménróth szelleme megbosszulja azt, hogy kegyetlen módon betolakodtak a sumer ősmagyaroknak a földjére. A sumer nép nem más mint az Ataiszról a Tárim-medencébe vándorolt magyarok népe.

Az Orion csillagképet az Ég hűséges pásztorának tekintették a Tári-medencei magyarok. Később a görögök nevezték el Nagy vadásznak. A Tárim-medencéből később a magyarok egy része átkerült Egyiptomba. Az Egyiptomban élő ősmagyarokat hívják Fekete Hunoknak. Ezek a magyarok ugyanúgy tisztelték Nimród ősatyánkat, és Osirist aki egyik Napisten volt Egyiptomban, nagyon gyakran párducnak ábrázolták. Osiris jelentése (OS=sok IRI=szem azaz) sokszemű.

A párducot is sok szeműnek tekintették a rajta lévő sok folt miatt. Az egyiptomi Halottas könyv, 12 helyen utal arra, hogy az Orion csillagkép és Osiris között valami komoly összefüggés van. Nimród mindenképpen az Orion csillagképpel hozható összefüggésbe, Nimród két gyermekét Hunyort és Magyart pedig az Ikrek csillagképpel.

Az Orionról nem árt tudni, hogy egy szellemi kapu, dimenziókapu egy másik világegyetembe. Ezt Orionisznak nevezik. Ebbe a másik rendszerbe lehet átlépni az Orion csillagképen keresztül.

Ménróth a hatalmas király
Az angyalok ismerője
Emberek között élő nemes herceg
Világhódító, a Föld kormányzója
A lenti világ ura
Istenként mondja ki az igazságot
Ítéletet mond, mely változtathatatlan
Mert más nem létezhet.
A Napisten tudása és hatalma az ő kezébe adatott.

- Egy ékírásos tábla nyomán -


Ménróth - Jézus - Párduc

Az amit ma kereszténységnek ismerünk, az az eredeti Jézus által kinyilatkoztatott tanításoknak továbbá görög és egyéb tanításoknak a keveréke. Ehhez csapódott valamilyen szinten a Ménróti hagyományok is. De voltak olyan részei is a Ménróti hagyományoknak amelyet mindenáron próbáltak eltörölni. Az ősmagyar kereszténységben, az egyik szent állat a párduc volt. Az ősmagyarok Jézust, Ménróth tiszteletére sokszor párducnak ábrázolták. A párduc jelképet a római kereszténység mindenképpen próbálta eltörölni a magyarság tudatából, főleg amikor István korában a római térítés megkezdődött. Ekkor a párduc helyébe bekerült a bárány szimbólum.

Ugyanígy a magyarság másik szent állatából a delfinből lett a hal. De Domonkosfán vagy Ócsán ez a párducszimbólum ma is megjelenik még. Van olyan ábrázolás ahol Jézus látszik a párduccal sőt olyan is, ahol a párduc viszi a keresztet. Rómában is van ilyen ábrázolás Domján templomában.

Forrás a Nemzeti Póló

Nimród igazi magyar neve Ménróth, a Mennyei-Napisten-országának-fejedelme