Gondolkodásmód:

Mágikus gondolkodásmód jellemezte őket. Megvoltak a sorsteremtő és sorskioldó igék, amit ha helyesen alkalmaztak, az ember megszabadulhatott a mindenkire rávetett sors kötelékéből és szabaddá válhatott, ő uralta a sorsot, és nem a sors uralta őt.
Ezeket a felszabadító formulákat, általában a sorstól való szabadulást varázslókra, szakemberekre bízták, bár a közember is rengeteg varázsmondókát ismert. Ismerték az ima hatalmát is, imádkoztak az istenekhez jobb sorsért.

A név kimondása teremtőerejű, mágikus. Ami nincs megnevezve, az nem is létezik. A szó tehát teremtőerővel bírt, amennyiben a megfelelő meghatározást/formulát használták. A szóval teremteni és pusztítani lehet, egyáltalán nem képletesen, hanem valósan, az anyagban.

Abszolút hittek a sorsban, az előre kijelölt útban, a végzetben, de hittek abban is, hogy ez nem megváltoztathatatlan. A sokat emlegetett sorstáblák rovott kövek voltak, amit a mellkasukon hordtak, körülbelül oly módon mint a zsidó főpapok díszruhájukon a mellpajzsot. Hogy milyen alkalmakkor viselték csak sejthetjük. Időnként életsorsukért, végzetükért egy-egy isten elé járultak, talán akkor készítették a sorstáblát, mikor megkapták az egy-egy időszakra vonatkozó útmutatást a papok által és így azt jelentette, hogy eleget tett kötelezettségének, hogy istene ismeri nevét, meghatározta a sorsát, és ő ennek az akaratnak behódolt, istene által kijelölt sorsát éli.

A sumérok szerint minden földi, világi dolog az égi mintát követi, az igazit, így a földön minden csak másolat vagy tükörkép, mindennek meg volt az ellenpólusa az égben. Vallották a világ egységességét és körforgását.
Nagyon jellemző gondolkodásukra - vagy tudásukra?, döntse el mindenki maga -, hogy a fej és a rabszolga szavuk ugyanaz volt. (šag), míg az "isten" (dingir, digir) szavuk jelentése: döntéshozó. Gyakorlatilag a világ mozgatója.

Gondolkodásuk elvonatkoztatott, absztrak jellege megjelent művészetükben és szóalkotásukban is.

Hitük szerint (is) az isten (Enki) (más mítoszban a hét anunnaki, későbbi akkád változatban Marduk) teremtette az embert, hogy dolgozzon az istenek helyett és szolgálja őket.

A halál utáni életben a bibliai értelemben vett Paradicsom gondolata idegen volt tőlük, csak az Alvilág (Arallu/Arullu vagy Kurnugéa) létezett az ember számára élete után.

Mindenkinek megvolt a maga személyes védőistene (lamasszu vagy másképp sédu), egyfajta őrangyala, akinek neve is volt.
Jogi és vallási szempontból egyaránt ismerték a bűn fogalmát.

vissza

Írás-nyelv:

Nyelvük leginkább a mai magyar nyelvre hasonlít. A jelenleg ismert legrégebbi írásrendszer az ékírás, amit egészen Kr.u.74-75-ig használtak a Közel-Keleten.

ékírás:

A sumérok legrégebbi írásrendszerét a mai napig nem sikerült teljesen megfejteni. Az egészen korai sumér nyelvű szövegekben olyan nagy a megfejtetlen jelek száma, hogy a szövegeket alig lehet biztonsággal értelmezni, értelmezése ma még megoldhatatlan.

Írásrendszerük elvont jelrendszer. Szó- és szótaghangsorral jelölt, néhány magánhangzóval kiegészítve. A jeleknek több olvasata is lehetséges volt, ezért az olvasás megkönnyítésére elterjedt a determinatívumok használata, mellyel a fogalomra utaltak. Kezdetben több ezer jel volt, majd lecsökkent a számuk mintegy félszázra. Az istennevek elé mindig csillag kerül. Az absztrakció igen előnyösnek bizonyult, ugyanis alkalmas volt más nyelvek (akkád) megörökítésére is. Az akkádokon kívül az ékírást használták: az elámiak, az amarrúk, a hettiták, hurrik, az óperzsák (saját jelrendszerrel).

ékírásos agyagtábla töredék:

Az ékírást hegyes pálcával nyomkodták bele a még puha agyagtáblába, majd kiégették a táblát. A hosszabb szövegek nem fértek el egy táblán, ezt úgy oldották meg, hogy a táblákat leporellószerűen összefűzték:

A korábbi írások oszlopokba rendezettek, és az oszlopokat jobbról balra olvasták. Mint pl. a Keselyű- sztélén, vagy ezen a pecséthengeren:

A későbbi sumér szövegek olvasásiránya balról jobbra van, a királyi feliratok vonalakra voltak beosztva (gyakorlatilag a sorok aláhúzottak), a vonalakat belenyomták a felületbe.

Az akkád hódítások idejére (i.e. 2500-tól) már több fejlődési szakaszon átesett az írásuk. Ennek az új írásnak a megfejtésében nagy segítségre voltak a kétnyelvű, akkád-sumér nyelvű táblák. Az agyagtáblákból a mai napig több százezer még lefordításra vár. Érdekességként említem meg, hogy a világ legkorábbi ismert ábécéje, a 22 hangos föníciai ábécé egy Szíriából előkerült agyagtáblán maradt fenn.

A sumér írás megfejtése a XIX. század első felére esik, G.F. Grotefend és H. Rawlinson nevéhez fűződik. Az írás megfejtésén még más kutatók is sokat dolgoztak, E. Burnout, C. Lassen, J. Opert. Minden kihalt nyelv esetében fenn kell tartani a "tévedés jogát", azt, hogy rosszul dekódolták a jelet.

Iskolákat (Édubba = tábla háza) tartottak fenn, ahol tanították az írást. Az iskolalátogatás ha nem is volt kötelező, de minden gyerek számára nyitva állt. Az írás-olvasás tanítást, a tudomány ismeretét és a műveltséget nagyon fontosnak tartották. A tudás sorolta az egyént az emberi lények közé, és emelte ki az állatvilágból.

A felsőfokú képzés színhelye a Bölcsesség háza (bét-mummi) volt.
Ma úgy mondjuk sok irányú felsőfokú képzés folyt: voltak földmérőik, építészeik, matematikusok, csillagászok, "vízügyi mérnökök", ki kellett számítani a csatornák keresztmetszetét, vízhozamát, áteresztőképességét, meg kellett határozni útjukat, ki kellett tűzni a helyüket, irányukat stb. voltak jogászok, írnokok, tanárok, fordítók, lexográfusok, papok.
Nyilván ezek a mai értelemben vett szakmák hellyel-közzel egybemosódtak.

Az építkezésekhez kapcsolhatóan még számtalan sok szakma létezett, a téglavetők, a szegecsöntők, kőművesek, díszítőmunkások vagy szobrászok, művészek, burkolók.

Ékszerkészítők, cipő-sarukészítők, ruhakészítők, fonók, szövők, cserzővargák, (nyersbőr cserzők), tímárok, takácsok, fegyver és eszközkészítő kovácsok, kocsikészítők, hajóépítők, sörkészítők, mészárosok, zenészek-énekesek, kereskedők, halászok, pékek, molnárok, földművesek, kertészek, állattenyésztők, hajósok, katonák, a pecséthengereket, lámpatesteket is el kellett készíteni valakinek. Ismerték az üveget és meg is munkálták. Elképzelhető, milyen szorgalmas munka folyt a városokban nap-mint nap. Egy jól szervezett városi társadalomban nem önellátó családi gazdaságok működtek.