Szeretettel köszöntelek a Szakrális Királyság közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szakrális Királyság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szakrális Királyság közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szakrális Királyság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szakrális Királyság közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szakrális Királyság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szakrális Királyság közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szakrális Királyság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Eva Maria Barkit a rendszerváltozás óta ismerjük. Bécsben élő ügyvédnő,
emberjogi harcos, aki büszke magyarságára. Küzd a kisebbségben élő népek
önrendelkezési jogaiért. Kiemelten harcol az elcsatolt területeken élő
magyarok emberi méltóságáért. A trianoni békediktátumot - jogi alapokra
hivatkozva - semmisnek tartja. A Nemzetközi Erdély Bizottság
elnökasszonyával Frigyesy Ágnes készített interjút.
- Az Erdélyi Szövetség év elején tiszteletbeli elnöknek választotta
Önt. Mit tart a legfontosabb feladatának?
- A tiszteletbeli elnöknek nincs hatásköre, nincs képviseleti joga.
Tiszteletbeli elnökké választásommal az Erdélyi Szövetség azt akarta
jelezni, hogy egyetértenek a célkitűzéseimmel. Természetesen minden
szükséges támogatást megadok. Az Erdélyi Szövetség egyébként az általam
vezetett bécsi székhelyű Nemzetközi Erdély Bizottság tagja, tehát a
szoros együttműködésnek adottak a feltételei.
- A bécsi székhelyű Nemzetközi Erdély Bizottság elnöke. Mikor és mi
célból alakult a Bizottság?
- A Nemzetközi Erdély Bizottság 1987-ben alakult, még a Ceausescu
időben, amikor az erdélyi magyarság drámai helyzete miatt központosított
cselekvésre volt szükség. Ekkor sok szervezet csatlakozott a munkámhoz.
A Nemzetközi Erdélyi Bizottság tudniillik csúcsszervezet, a tagok nem
személyek, hanem a világszerte működő erdélyi ügyekkel foglalkozó
egyesületek.
- Milyen eredményeket értek el eddig?
- A szervezet fő tevékenysége az 1987-1990 közötti időszakra esik,
amikor az erdélyi magyarok nem tudták képviseltetni magukat. Abban az
időben nagyon aktívak voltunk és nagy sikerrel szerepeltünk. Rendszeres
információkkal láttuk el a médiákat, de az államkancelláriákat és a
nemzetközi fórumokat is. Számtalan nemzetközi konferencián vettünk
részt, képviseltük az erdélyi magyarságot a nemzetközi fórumokon, sőt az
amerikai kongresszusban is. Beadványokat írtunk. Például elindítottuk
1988-ban az úgynevezett 1503 eljárást az ENSZ Albizottság a
Diszkrimináció Megakadályazására és a Kisebbségek Védelmére előtt, amely
végeredményben 1989 márciusában a Emberi Jogi Bizottságnál Románia
elítéléshez és megfigyelés céljából egy különleges megbízott
kinevezéséhez vezetett. 1989-ben tagként felvettek bennünket a FUEV
(Európai Népcsoportok Föderatív Uniójába), amely akkor még nagyobb
jelentőségű volt, mint ma.
Előnyös volt az a tény, hogy három éve Bécsben székelt az EBÉÉ, ezért
könnyebb volt a kapcsolattartás. Warren Zimmermann nagykövet úr, az
amerikai delegáció vezetője és az amerikai elnök emberjogi tanácsadója
ráadásul egy emelettel az irodám felett lakott. Naponta ment el az ajtóm
előtt, mivel a lift csak az irodám szintjéig közlekedik.
Nagy bizalmat élveztünk mindenfelől, mert az akkor uralkodó sok
dezinformáció ellenére mi mindig tárgyilagos és hiteles információt
adtunk. Sok elismerést kaptunk, sok külügyminiszter személyesen
biztatott bennünket. A dán külügyminiszter például futárral előre küldte
nekem a felszólalását. Kétségtelenül nagy segítséget jelentett az
osztrák külügyminisztérium támogatása, föleg Alois Mock
külügyminiszternek tartozom mély hálával.
Az első legitim választások után az RMDSZ képviselte az erdélyi
magyarságot, attól kezdve szünetelt a Nemzetközi Erdély Bizottság. De
most, amikor az erdélyiek nagy része, főleg a székelyek elégedetlenek az
RMDSZ nemzetközi fórumok előtti képviseletével, ismét segítségükre
vagyunk.
– A határon túl élő magyar közösségek küzdenek az autonómiáért.
Tavaly a szovátai autonómia konferenciára levelet küldött, melyben
támogatásáról biztosította Tőkés Lászlót, és Csapó Józsefet, az Erdélyi
Magyar- és a Székely Nemzeti Tanács két elnökét. Az autonómia kivívása
Európa keleti térfelén mintha komoly nehézségekbe ütközne. Vajon miért?
– Elmulasztottuk azt a történelmi pillanatot, mely 1990-ben adódott. A
Ceausescu-korszak alatti szenvedés, illetve a marosvásárhelyi események
után nagy rokonszenv alakult ki a magyarok iránt. Európa eufórikus
hangulatban volt, a németeknek sikerült az önrendelkezés, s ettől a
pillanattól kezdve az önrendelkezési követelés már nem volt tabu téma,
az eddigi határok sértetlenségének elve nem volt érvényes. Ezt
kihasználták a litvánok, lettek, észtek, szlovének, horvátok, bosnyákok
és kihasználják a koszovoalbánok. A magyarok nem. A magyarok bénultan
várnak a nagy csodára, ami nincs.
Nemrégiben az Európai Parlament által a Vajdaságba delegált Ad-hoc–
bizottság jelentésében a következő, jellemző megjegyzést tette a
vajdasági magyarokról: „Koszovóhoz képest csak szerény követeléseik
voltak…” Hasonlóképpen Erdélyben még szerényebb a magyarság – mind a
mai napig! E szerénységnek nagy ára van! Egyrészt most bel- és
külpolitikai okokból egyaránt sokkal nehezebb a helyzet, másrészt
többszáz ember hagyta el a hazáját, mert nem látnak jövőbeni
perspektívát. A szerénység nemzetiségi ügyekben rossz tanácsadó.
Eredményt ugyanis csak úgy lehet elérni, ha nem minimális, hanem
maximális követelésekkel állunk elő. A kompromisszumnak nem az elején,
hanem a végén kell lennie.
– Az Erdélyi Szövetség január végi közgyűlésén több civil szervezet -
Bocskai Szövetség, Erdélyi Körök Országos Szövetsége, Erdélyi Magyarok
Egyesülete - kijelentették: semmisnek tekintik a trianoni
békeszerződést. Mi erről a véleménye?
– Köszönöm, ez fontos kérdés, mert arra céloz, hogy véglegesen
akceptálni kell-e a trianoni határokat és ezzel a magyar nemzet
egyharmad részének megalázását és elnyomását. 85 éve a helyzet nem
változott, nem kapták meg a megígért autonóm jogokat sem Erdélyben, sem
Kárpátalján, sem Felvidéken, sem Délvidéken – és Várvidéken –
Ausztriában – már nem is lehet magyar nemzetről beszélni, mert teljesen
asszimilálódtak. Az utóbbi 15 év politikája csődöt mondott. Ha nem
akarjuk, hogy tovább romoljon a helyzet, hogy tovább csökkenjen a
magyarok száma, más válaszokat kell adni a szomszédos országokban folyó
elnyomó- és asszimilációs politikára. Az osztrák példa jól mutatja: egy
demokratikus rendszerben még nagyobb sebességgel folyik az
asszimiláció, ha e folyamatnak nem vet gátat egy erős nemzetiségi
politika az anyaország támogatásával.
A magyarokkal szemben a horvát és szlovén népcsoport Ausztriában minden
jogot megkapott, bár ezek nem az anyaországtól elcsatolt nemzetrészek,
mint a magyarok esetében, hanem a történelem folyamán mindig
kisebbségben éltek, tehát más jogi kategóriába esnek. A volt Jugoszlávia
kormánya mindig a legkeményebben töltötte be védőhatalmi feladatát,
melyet Jugoszlávia szétesése után folytat a szlovén kormány – de a
horvát kormány nem. Ezért, de azért is, mert a szlovén népcsoport
képviselői sokkal aktívabb és keményebb politikát folytatnak, a
szlovének kapták és kapják meg a legtöbb jogot Ausztriában.
A déltiroli példa is jól mutatja: csak határozott politikával érhető el
jó eredmény. Érdemes lenne tanulmányozni, milyen faktorok voltak
mérvadók a déltiroli szabadságharcban. Ők kezdetben nem autonómiát
kértek, hanem csatlakozást Ausztriához. Autonómiát csak később a
tárgyalások folyamán kértek, s ekkor a Déltiroli Néppártban csak
minimális többséggel szavaztak az autonómiára. A híres nemzetközi jogász
Felix Ermacora, aki mint az osztrák külügyminiszter tanácsadója minden
tárgyaláson jelen volt, számos személyes beszélgetésünk alkalmával
mondta nekem, hogy a revíziót is el tudták volna érni, ha akarták volna.
Mindenesetre a Déltiroli Néppárt ugyanúgy, mint az Unió Déltirolért,
hangsúlyozza a mai napig, hogy a határrevízióról nem mondtak le, hanem
kifejezetten fenntartják az önrendelkezési jog gyakorlását.
– Az önrendelkezési jog a trianoni Magyarországra is érvényes, hisz
az ország feladarabolás példa nélküli Európában, talán a világon is…?
– A trianoni határokat ugyanolyan szemlélettel kell nézni, mint a
déltiroli St. Germain határt. A nemzetközi jog ráadásul az utóbbi 30
évben továbbfejlődött. 1960-ban, amikor a déltiroli ügyet az ENSZ
közgyűlése elé vitték, az önrendelkezési jog még nem volt írásos jog.
1967-ben született és 1977-ben lépett hatályba a két ENSZ Emberi Jogi
Egyezmény: A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya,
valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya.
Mindkettő az első cikkélyében leszögezi: „Minden népnek joga van az
önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg
politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és
kulturális fejlődésüket.” Ez az önrendelkezési elv később a Helsinki
Záródokumentumban és minden EBESZ dokumentumban megtalálható, de éppúgy
számtalan ENSZ rezolúcióban is. A nemzetközi jogban ma már egyértelmű ez
a vélemény – Aureliu Cristescu román jogásszal az élen – hogy az
önrendelkezési jog, mint alapvető jogi norma („superior order“)
kötelező jog – „ius cogens“. Ez azt jelenti: minden szerződés, amely
az önrendelkezési jogot sérti, semmis. Minden trianoni határ, melyet
népszavazás nélkül húztak meg, alaptalan és semmis.
– Vagyis az európai jogrend szerint a trianoni békediktátum nem
jogszerű.
– A Bécsi Szerződési Jogokról szóló Egyezmény, amely 1980-ban lépett
hatályba, szintén rögzíti 53. cikkelyében: egy kötelező jogtól nem
szabad eltérni („a norm from which no derogation is permitted"). Ez azt
jelenti: a kötelező jogot a szerződéses felek közös megegyezéssel sem
tudják megváltoztatni. (Az ENSZ rezolúciók ezt „inalienable right"–nak
elidegeníthetetlen jognak nevezik). Ami következetesen azt is jelenti,
hogy például az alapszerződéseknek is az a része semmis, amelyben a
magyar fél területi követeléseiről lemond.
A Trianoni Békediktátum más kötelező jogot is megsért, melyre például
Spanyolország Gibraltár kérdésében is hivatkozik. Mégpedig az erőszak
tilalmára. Az Utrechti Békeszerződés alapján csatolták Gibraltárt Nagy
Britanniához. Spanyolország álláspontja: az Utrechti Békeszerződés
1713-ban diktátum volt, mert nem tárgyalások alapján jött létre, az
aláírás kényszerhelyzetben és politikai nyomás alatt történt. Ez
megsérti az ENSZ Alapokmány 2/4 cikkelyét, mely megtilt minden
erőszakot. Ilyennek számít a kényszerhelyzet teremtése is.
– Mondana még példát a méltánytalanságokra!
– Hasonló argumentumokkal Kína visszakövetelte mind az összeségében 1.5
millió km2 nagyságú területeit, melyet az Ópium Háború után veszített
el. Kína hivatkozott az „egyenlőtlen szerződésekre“ melyeknek nincs jogi
hatálya, ezért újratárgyalásokat kért, amely sikerült is neki. Utoljára
Hong-kongot követelték és kapták vissza azzal az érvvel, hogy a
szerződés csak kirótt „imposed“ volt. Végeredményben Nagy Britannia
elismerte a Nangkingi Szerződés és a Pekingi Egyezmény jogtalanságát és
semmisségét.
Gibraltárnak Spanyolország általi visszakövetelése más jogi szempontból
is figyelemre méltó. Spanyolország 300 évvel az utrechti béke után még
mindig visszaköveteli Gibraltárt, bár ott már nem élnek spanyolok, hanem
csak angolok. (Gibraltár nagysága 6.5 km2, 30.000 lakos). A
népszavazások ezért Nagy Britannia javára végződtek, emiatt hivatkozik
Nagy Britannia az önrendelkezési jogra. A Spanyolország által
összehívott ENSZ közgyűlés 1960. december 14-én a figyelemreméltó 1514
(XV) rezoluciójának 6. paragrafusában kimondta: A nemzeti egység és
territoriális sértetlenség rombolása az ENSZ alapokmány céljaival
összeegyeztethetelen. Tehát Spanyolország arra a rezolucióra hivatkozva
követeli a történelmi territoriális és kulturális egység visszaálítását,
mert Gibraltár mindig Spanyolország része volt.
Az ENSZ közgyűlése felszólította mindkét felet, hogy kezdjék el a
tárgyalásokat, amelyek idáig nem vezettek eredményhez. De Spanyolország
több, mint 300 évvel Utrecht után nem adja fel és az utolsó évtizedekben
határblokádokkal, diplomáciai nyomással és ENSZ beadványokkal harcol a
jogaiért.
Ezek a példák jól mutatják: a nemzetközi jog alapján Trianon semmis, és
jogos a revízió követelése, annál is inkább, mert az autonómia
követeléseket nem teljesítették.
A feltétel természetesen a politikai akarat és cselekvés. Több
nemzetközi jogász véleménye: a feltétel az, hogy az érintett államok
élesen és ne csak félszívvel tiltakozzanak. Csak azokat a szerződéseket
szabad megsemmisíteni, amelyek egy Erisz almáját képezik, „mert csak
azok igazán igazságtalanok“. Ebből látszik, miminden nem történt 1989
óta Magyarországon. A felelősség a magyar kormányt terheli.
– Mint ismeretes, Bécsben élő ügyvédnő, aki büszke magyar
származására. Hogyan kötődik az erdélyi magyarokhoz?
– Az ügyvédi pályám kezdete óta – még ügyvéd-jelöltségem idején –
menekült ügyekkel foglalkoztam. Így a 80-as években az erdélyi
menekültek is hozzám fordultak. Az erdélyi menekültektől kaptam a
sokkoló információkat, mi történik Erdélyben, mennyit szenvednek a
magyarok Romániában. Én voltam az első, aki sajtóértekezleteket
tartottam Ceausescu ellen és fel tudtam mutatni a közvetlen- és hiteles
információkat. Ceausescunak olyan jó sajtója volt, hogy az újságírók
először nem hitték el a híreket, csak az osztrák belügyminiszté-riummal
vívott menekültügyi harcaimról írtak. Lassan sikerült a romániai
helyzetet a médiákban és később a nemzetközi fórumokon és
államkancelláriákon tematizálni.
De nem csak a magyarokat képviseltem, később más nemzetek is kértek
segítséget, a macedonok Görögországban, a krími tatárok a
Krimi-szigeten, a szlovének, amikor a függetlenségért harcoltak és végül
a horvátok a Nemzetközi Bizottság Horvátország Függetlenségéért
elnökévé választottak meg. Nagyon támogattam a horvátokat.
– Nem tudom, emlékszik-e, 1989-ben találkoztunk először, amikor
beszélgetést készítettem Önnel, aki a rendszerváltoztató erőt, az MDF-t
lelkesítette jelenlétével. Hogyan látja: Volt-e igazi rendszerváltás? Ha
nem, miért nem?
– Igen, emlékszem. Ez izgalmas és szép idő volt számomra. Az első magyar
beszédemet az MDF gyűlésén tartottam 1988-ban a Jurta színházban.
Akkoriban felejthetetlen élmények értek, „átpattant" a szikra rám,
fellelkesültem és szívesen elfogadtam az MDF nyugati képviseletét.
Nagyon jó és konstruktív együttműködés alakult ki az MDF elnökségével,
főleg Bíró Zoltánnal, aki az MDF feje és motorja volt, akire szívesen és
becsülettel emlékszem vissza.
Sajnos az MDF Antall József ideje alatt megváltozott, az antalli
MDF-fel már nem tudtam azonosulni. Meggyőződésem, hogy az antalli
arrogáns stílus és dilettantizmus sodorta a választópolgárokat az MSZP
karjaiba. Az MDF az 1998-as választási kudarcból már nem tudott magához
térni.
A rendszerváltás az intézmények szintjén sikerült. Létezik egy
demokratikus rendszer. Csak az emberekkel van baj, akik ebben a
rendszerben szerepelnek.
– Hogyan látja: az igazságért ma is érdemes, ha kell, meghalni, vagy
nincs abszolút igazság, hanem ki-ki honnan látja, más-más igazságért
küzd!?
– Az igazság mindig relatív, nincs abszolút igazság ezen a földön, csak a
túlvilágon. Itt csak jogok vannak. Nem az igazságért, a jogokért kell
harcolni.
– Sokáig kitiltották Erdélyből! Jelenleg beutazhat-e Románia
területére?
– Most nyáron 7 év után először megyek Erdélybe az Erdélyi Magyar Ifjak
meghívására. Ennek nagyon örülök, mert a fiatalokban van a magyarság
jövője.
Frigyesy Ágnes, Európai Idő
(A szerző eredetileg a Nemzetőr számára készítette az interjút)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!