Az emberi társadalom hosszú fejlődése során – a legegyszerűbb formáktól kezdve egészen a mai modern demokratikusokig – tanúi voltunk annak, hogy azok, akik különösképpen hozzájárultak a társadalom fejlődéséhez vagy egyébb módon kitűntek a többiek közül, kiemeltettek és megjutalmaztattak. Ez így helyes és lényegében így van ez ma is. Kiváló tudósok, művészek, technikusok, valamint a társadalmi és kulturális élet képviselő különböző címek és kitüntetések adományozásában részesülnek, melyeket a törvény által megszabott módon nyilvánosan viselhetnek is. Jogukban áll nevük mellett feltüntetni az akadémiai, tudományos és egyébb címeiket, mivel formálisan mások tudtára adják, hogy bizonyos tekintetben különböznek tőlük.

A nemesekkel és azok udódaival szemben viszont a társadalom mostohán bánt el, pedig éppen ők voltak azok, akik kiálltak a haza védelmére, amikor veszélyben volt, akik a kulturális, művészeti és építészeti alkotások kezdeményezői voltak és akik a koruk általánosan elismert értékeinek hordozói voltak.

A mai értelemben vett nemesség a korai feudalizmus idejében kezdett kialakulni. Egyes kiemelkedő tettekért vagy szolgálatokért az uralkodó anyagi jellegű adományokat juttatott, melyekkel kiváltságok, illetve az adományozott részéről további katonai vagy egyébb szolgáltatásnyújtások párosultak. A lakosság privilegizált része kezdett elkülönülni azoktól, akik az említett kiváltságokkal és kötelezettségekkel nem rendelkeztek. Fokozatosan kialakult az egyenlőtlen jogi viszonyokon alapuló rendi társadalmi rendszer.

A későbbi időkben, amikor már az adományozásra alkalmas javak elfogytak, a nemesi rangra emelés túlnyomóan címeres nemeslevél adományozásával történt. Az ilyen aktus nem volt vagyoni jellegű, ezért az ez úton történő nemesítés a nemesített érdemeinek csupán mintegy erkölcsi elismerése volt.

A 19. század közepén megkezdődött a társadalmi különbségek fokozatos megszüntetése. Az 1844. évi V. törvénycikk lehetővé tette, hogy a közhivatalokat nem-nemesek is betölthessék. Az 1848. évi V. törvénycikk bevezette az általános választási jogot és az országgyűlési követek népképviselet alapján történő választását. Az 1848. évi VIII. törvénycikk elrendelte, hogy a közterheket a lakosság különbség nélkül egyenlően és aránylagosan viselje. Az 1848. évi IX. törvénycikk megszüntette az úrbéri rendszert és gyakorlatilag a jobbágyságot is.

Az említett törvénycikkek eltörölték a nemesi kiváltságjogokat és az egyenlőtlenség egyébb megnyilvánulásait és letették a lakosság egyenlő jogain alapuló polgári társadalom alapjait. A nemesség a maga hagyományos történelmi alakjában mint kiváltságos társadalmi réteg megszünt létezni. Ennek tükrében a 61/1991 sz. törvény elfogadása, amellyel az Osztrák-Magyar Monarchia megszünése után az akkori Csehszlovák köztársaságban eltörölték a nemességet és megtiltották a nemesi címek és előnevek viselését, teljes mértékben értelmetlennek, feleslegesnek és öncélúnak bizonyult. Ez a törvény ugyanis azt szüntetett meg, ami jogi szempontból már rég nem létezett: a nemességet a csupán a nemesi előnevek és címek alakjában létező formális megnyilvánulásában.

1918 után egy olyan jogállapot jött létre, mely szerint egy egyetemet végző növenendék továbbra is használhatta a neki adományozott doktori vagy mérnöki címet, hogy ilyen módon formálisan különbözzön azoktól, akik egyetement nem végeztek, míg az, aki a múltban mint nemes ember közvetlenül vagy az elődei által részt vett a haza védelmében, egyetemet vagy könyvtárat alapított, jelentős mértékben hozzájárult a tudomány, a technika vagy általában az ország fejlődéséhez, már az érdemei elismerésének formális jeleit nem használhatta.

Sajnos a Szlovák köztársaságban ez a helyzet mindmáig fennmaradt annak ellenére, hogy Európában számos olyan ország van, ahol a nemesség úgy a társadalmi mint a politikai életben jelentős szerepet tölt be. A helyzetük természetesen megfelel az emberi jogok és alapvető szabadságok mai modern koncepciójának.

A Csehszlovák köztársaságban 1951 január 1.-én hatályba lépett a 141/1950 sz. törvénny - a Polgárjogi törvénykönyv. E törvénykönyv elfogadásáig a mai Szlovák köztársaság területén a magyar szokásjog volt érvényben. Ez oknál fogva a polgári társulásunk tagságának az alapját a Magyar Királyság nemeseinek utódai képezik. Ezenkívül helyt kapnak sorainkban más országok nemesei, illetve azoknak utódai is, akik nem voltak honosítva – nem kapták meg az indigenátust. Ezeknek az ú. n. különleges tagoknak ugyan olyan jogaik és kötelességeik vannak mint azoknak, akik a Magyar Királyság nemesei voltak. A tagságunk rendes és különleges tagokra való felosztása ezért csak formális jellegű és kizárólag nyilvántartási célokat szolgál.

A fent említett két tagsági csoporton kívül a polgári társulásunk teret kíván adni azoknak a polgártásainknak is, akik ugyan nem nemesi származásúak vagy legalábbis nincs róla tudomásuk, de annak ellenére a nemesség eszméje és annak értékei közel állnak hozzájuk. Céljaink elérése érdekében szeretnénk ily módon a széleskörű nyilvánosságot is felkarolni és egyúttal lehetőséget nyújtani a tevékenységünk nyilvános ellenőrzésére.

Ebben a szellemben bátorkodunk megszólítani a tisztelt nyilvánosságot és meghívni közénk mindenkit, aki aktívan hozzá kíván járulni a nemesség eszméjének újraélesztéséhez.

Tisztelettel

                                       JUDr. Ing.  Práznovszky Miklós, CSc.

                                                         a társulás elnöke