A Magyar Szent Korona. Az ősi kereszténység remekműve. Rajta, legfelül az Atya, elöl a Pantokrátor, azaz Jézus az utolsó ítéletkor, hátul eredetileg a Boldogasszony képével. Ezek alkották a valódi szentháromságot.

A pántokon felül azok az apostolok, akik láthatták Jézust fény alakjában, alattuk pedig a pártus-szkíta területeken térítő apostolok (András, Fülöp, Tamás és Bertalan). Hogy is készíttethette volna ezt egy római pápa?

A Magyar Szent Korona szentképei a kereszténység alaptanának megfelelően vannak elhelyezve.Középpontban, a kereszt alatt az Atya Isten, elől a Fiú Isten, hátul a Szűz Mária a tulipánnal, azaz a Szentlélek jelképével, akik a Szentháromság tanát jelenítik meg.

Jézus oldalán Mihály és Uriel (?)arkangyalok, valamint György és Demeter katonaszentek. Szűz Mária oldalán pedig Gábriel és Rafael (?)arkangyalok, valamint Kozma és Damján orvos szentek, a nyolc apostol pedig a keresztpánton van elhelyezve.

Több történetkutatónk arra az álláspontra jutott, hogy Árpád-ágbeli őseink a Kaukázus gerincétől délre eső, a Fekete- és a Kaszpi-tenger közötti térségből származnak, és indultak elPannónia visszafoglalására.

Ilyenek: Padányi Viktor, Bakay Kornél, Biró József, Lukácsi Kristóf és még néhányan. Ezen őshazát nevezik Szabíriának, amely Örményország felett terül el.

E vidéken térített Bertalan és András apostol. A kereszténység itt már a korai századokban gyökeret eresztett. A térítés azonban nem ment áldozatok nélkül. Tudjuk, hogy az apostolok mind, a későbbiek során sok más térítővel egyetemben vértanúhalált haltak. Az emberek nem adták föl oly könnyen ősi hitüket egy újért cserébe. Ez még nagyobb nyomatékkal mondható a különböző vallások és istenhitek jelképeinek esetében. Ezt látjuk a Magyar Szent Koronán is.Ilyen jelképek például az Atya Istent és a Fiú Istent közrefogó, befelé hajló ciprusfák.

Az Atya Isten fejmagasságában balról a rozetta, jobbról pedig a nap és a hold látható. Mind a mezopotámiai ősműveltség jelképrendszerébe tartoznak. A Szent Korona készítésének idejét illetően e jelképek is iránymutatóak lehetnek. A korai századokra kell gondolni, mikor az őshit jelképei még nem vesztek ki, de már elfogadott volt az új hit tanítása.