Amint a Szentírás és a szent tanítók mondják – "a magyarok Jáfet fiától származnak, aki a vízözön után az ötvennyolcadik évben – mint a keleti népekről szóló krónikában Szent Sigilbertus antiochiai püspök elbeszéli – Evilat földjére ment a feleségétől, Enétől Magort és Hunort nemzette, akikről a magyarokat és a hunokat elnevezték”

Viszont nem Nimród Jáfet fia, hanem Ménrót.

Nimród a Biblia szerint egy egész más helyen élő és más családfával rendelkező népi vezető volt:

 A Bibliában Nimród nevénél más leszármazási családfa szerepel mint Kézai Simonnál (Mózes I. könyve 10. rész):

„1. 

Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után.(…)

6. 

Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.

7. 

Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán.

8. 

Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.

9. 

Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.

10. 

Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.

11. 

E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.”

 Tehát Noé → Khám → Khús → Nimród. Ami azért is kellemetlen, mert a középkori nyugat-európai közgondolkodás szerint, Khám leszármazottai a négerek (Jáfeté az indoeurópaiak, a többiek meg Sémié, ők a szemiták (zsidók, arabok) többek közt).

Bár sokmindenkivel összehozták rokonságügyileg a magyarságot, az etruszkoktól a sumereken keresztül a finnekig, a négerekkel ezidáig nem boronáltak minket össze.

Kézai Simon ellenben ezt írja:

 „Minthogy az özönviz csapása által Noén és három fián kivűl minden test elpusztúlt, végre Semtől, Kámtól és Jáfettől az özönviz után hetvenkét nemzetség származott: Semtől huszonkettő, Kámtól harminczhárom, Jáfettől pedig tizenhét. S midőn azon nemzetségek, mint Josephus mondja, zsidó nyelven beszéltek, az özönviz után a kétszázegyedik eszten­dő­ben a Jáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia…”

 Tehát Noé → Jáfet → Thana → Ménrót. Így már kerek a világ, Jáfettől ered Ménrót, a magyarok ősapja.

De akkor Ménrót nem is Nimród, valaki másról lenne szó? Erről (is) szól a vita a történészek között, de mivel nagyrészt megegyezik Ménrót jellemzése Nimródéval, sokan hajlanak rá, hogy mégiscsak egy és ugyanazon személyről vagyon szó.

Van azonban egy-két rész eltérés a Bábel tornyával kapcsolatban is. A Biblia nen tesz említést arról, hogy ki építette a tornyot, nem úgy Josephus Flaviusnál, akire hivatkozik is Kézai a torony jellemzésénél:

   „ (…) minden atyafiaival a mult veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni, hogy ha az özönviz ismét találna jönni, a toronyba menekűlve a bosszúló itéletet elkerűlhessék.

Azonban az isteni titkos akarat végzése, mellynek emberi értelem ellent nem bír állni, úgy megváltoztatta és összezavarta nyelvöket, hogy miután rokon rokonát nem érthette, végre különböző tájakra széledének.”

  Ezzel szemben Josephus az következőket állítja (A zsidók története I, 4):

  „Erre az elbizakodottságra, Isten megvetésére és megcsúfolására Nimród vette rá őket, Kámnak, Noé fiának unokája, mert vakmerő ember volt, és kezeinek ereje irtózatos volt. Ez elhitette velük azt az ostobaságot, hogy szerencséjüket nem Istennek köszönhetik, hanem jólétük egyetlen forrása a maguk deréksége.

És uralma lassankint valóságos egyeduralmi zsarnoksággá fajult. Mert bízott abban, hogy az embereket egy módon lehet elfordítani Istentől, ha minél inkább bíznak makacsul a maguk erejében. Azt mondta, hogy bosszút akar állni Istenen, ha még egyszer vízözönnel sújtja a földet: tornyot akar építeni, mégpedig olyan magasat, hogy a hullámok nem borítják el. Igy bosszút fog állni elődeik pusztulásáért is.

A nép helyeselte Nimród szándékait, mert szolgaságnak tartotta tovább is engedelmeskedni Istennek. És így hozzáláttak a torony építéséhez; a torony pedig szakadatlan munkával, rengeteg munkáskéz szorgalmából gyorsan emelkedett a magasba. Mivel azonban igen széles volt, magassága nem tűnt túlságosan szembe. Égetett téglából építették, a téglákat pedig szurokkal ragasztották össze, védelmül a rázúduló víztömeg ellen. Ambár Isten látta esztelen vállalkozásukat, mégsem akarta őket elpusztítani, pedig, ha a vízözönre gondolnak, tulajdonképpen észre térhettek volna. Isten azonban csak összezavarta nyelvüket, és a soknyelvűséggel úgy szétválasztotta őket, hogy nem értették meg egymást.”

 A Biblia sokkal szűkszavúbban kezeli Bábel tornyának építését, Nimród nevét meg sem említni benne, mondhatni semlegesen viszonyul hozzá - legalábbis Josephus Flaviushoz képest (Mózes I. könyve, 11. rész):

3.

 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

4.

 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

5. 

Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

6. 

És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

7. 

Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

8. 

És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

 Az a nagy kérdés tehát, honnan vette Kézai Simon a mondandóját. Sem a bibliából, sem Flaviustól, sem máshonnan. De akkor honnan? Az ősgesztából? Esetleg a parasztok  meséiből, vagy a regősök  énekéből?

 A 14. századtól kezdve a magyar krónikaszövegeknek kétféle redakciója állt rendelkezésre, amely közül az egyik a Budai Krónika családja Károly Róbert, a másik, a Képes Krónika családja Nagy Lajos korában keletkezett. 

  A Károly kori krónika szövegét öt kódex, illetve ősnyomtatvány tartotta fenn, a közös ősforrás neve a Budai Minorita krónika (az eredeti nem maradt fenn). E család legfőbb ismérve, hogy sokkal rövidebb szöveget közöl, mint a másik család tagjai, s eltér azoktól a magyarság biblikus származtatását illetően is, ugyanis Kézaival egyetemben a magyarság ősapjának Ménrótot tartja (ez a krónikacsalád már „Nemproth”-nak nevezi).

Magyarul nem sikerült beszerezni az öt Károly-kori krónikát akárhogy próbáltam, nagy sokára latinul akadtam a nyomára. Hát bizony van benne egy rész, ami nincsen benne Kézai munkájában, de rendkívül fontos, főleg a mi szempontunkból. Ez így hangzik:

 „Quia vero sompnium in lingua nostra dicitur alm, et illius ortus per sompnium fuit prenosticatus, ideo ipse vocatus est Almus, qui fuit Eleud, qui fuit Vgeg, qui fuit Ed, qui fuit Chaba, qui fuit Ethele, qui fuit bendekus, qui fuit Turda, qui fuitScemen, qui fuit Ethei, qui fuit Opus, qui fuit Kadicha, qui fuit Berend, qui fuit Zulta, qui fuit Bulchu , qui fuit Bolug, qui fuit Zambur, qui fuit Zamur, qui fuit Leel, qui fuit Leuente, qui fuit Kulche, qui fuit Ompud, qui fuit Miske, qui fuit Mike, qui fuit Beztur, qui fuit Budli, qui fuit Chanad, qui fuit Buken, qui fuit Bondofard, qui fuit Farkas, qui fuit Othmar, qui fuit Kadar, qui fuit Beler, qui fuit Kear, qui fuit Keue, qui fuit Keled, qui fuit Dama, qui fuit Bor, qui fuit Hunor, qui fuit Nemproth, qui fuit Thana, qui fuit Iaphet, qui fuit Noe. Almus genuit Arpad, Arpad genuit Zoltan, Zoltan genuit Toxun.”

  Nem kell hozzá különösebb latin tudás, hogy bárki megállapíthassa, ez Kézai Simon családfája elég jelentősen kibővítve, „Nemprothtól” Árpádig, sőt, azon túl is levezetve. Másban már valóban nem különbözik elődjétől, menjünk tovább a Képes Krónikára!

 A Képes Krónika családjába szintén öt krónika sorolható. Közülük a legrégebbi a Képes Krónika kódexe, ez kevéssel 1358 utáni. A Károly Róbert kori első krónikaszerkesztéstől alapvetően terjedelmi szempontból különbözik. Továbbá, Kristót idézve: „A második krónikaszerkesztés teológiailag képzett író redaktora könnyűszerrel rájött arra, hogy fő forrásában, az első szerkesztés előszavában durva hiba van, ugyanis Nemprot nem a Jáfet-, hanem a Kám utódok sorába tartozik. Mivel Nemprot a Noétól megátkozott Kám utóda volt, és a szerző a Bibliában csupa negatív dolgot olvashatott Nemprotról, ezért a magyarokat megtette a legelőkelőbbnek tartott Noé fiú, Jáfet leszármazottainak. Ezzel lemosta a magyarságról a kámita eredet szégyenfoltját, és a magyarok Don vidéki őshazáját a Jáfet-fiak birodalmába sorozta be.”

Két helyen említik Ménrót (ott Nemproth) nevét a Képes Krónikában. Először közvetlenül az elején, az alábbiak olvashatóak:

  „’Chus nemzette továbbá Nemprothot’. Ő volt az aki rávette Noé utódait, építsenek az Úr akarata ellenére várost és tornyot, erről szól a Teremtés könyvének 11. fejezete. Ez áll benne: ’Ő kezdte a hatalmaskodást a földön’; mert másokat erőszakkal leigázott és akaratuk ellenére az említett munkára kényszerített. Így folytatódik: ’És erős vadász volt’ vagyis az emberek elnyomója ’az Úr szeme láttára’ hiszen semmi sincs rejtve előtte. Innen származik a fordulat, ha tetszik közmondás vagy szólás: ’Olyan, mint Nemproth.’ Később is, ha az emberek elnyomójának bizonyult valaki, azt mondták rá: egy másik Nemproth, vagy hasonlít Nemprothra. Országa kezdetben Babilon volt, utódai az Óceánig terjedő vidékeket tartották hatalmukban.

Mindenkinek nyilvánvaló ebből, hogy azoknak van igazuk, akik Hunorról és Magorról, a magyarok őseiről azt állítják, hogy Nemproth fiai voltak, aki Chus fia, ez pedig Kám fia volt, s akit Noé megátkozott. Egyrészt mert akkor a magyarok nem Jáfet nemzetségéből származnának, mint Szent Jeromos állítja, másrészt pedig mert Nemproth sohasem lakott a Tanais folyó környékén, amely keleten van, hanem az Óceánnál. Tehát – amint a Szentírás és a szent tanítók mondják – a magyarok Jáfet fiától, Magortól származnak, aki a vízözön után az ötvennyolcadik évben – mint a keleti népekről szóló krónikában Szent Sigilbertus antiochiai püspök elbeszéli – Evilat földjére ment a feleségétől, Enétől Magort és Hunort nemzette, akikről a magyarokat és a hunokat elnevezték”

 Látható, a Képes Krónika visszatért az Anonymusi elképzeléshez, nyugat-európai szerzőkre és a Bibliára hivatkozva cáfolja Kézai Simont, Jáfetet teszik meg a magyarság ősapjának, de Nimródot kiveszik belőle. Azonban nem sokkal később, a „második krónikaszerkesztés teológiailag képzett író redaktor” (aki mellesleg összemossa a Biblia és Josephus Flavius állításait), szórul szóra elismétli ugyanazt a családfát, ami az első krónikaszerkesztés minden bizonnyal teológiailag képzetlen író redaktora megörökített a számunka. Ezt már magyarul is megtaláltam:

 „Eleud, Ugeg fia Scythiában Eunodbilia lányától fiat nemzett, akit Almusnak neveztek el ama esemény miatt, hogy anyjának, mikor terhes volt, álmában megjelent egy turulforma madár, és tudomására hozta, hogy méhéből patak fakad, és idegen földön sokszorozódik meg. Ez pedig azért volt, mert ágyékából dicső királyok származtak. Mivel a sompinum a mi nyelvünkön alm és az ő születését álom jövendölte meg, ezért kapta az Almus nevet, aki Eleud fia volt, ő Ugegé, ő Edé, Ő Chabáé, ő Eteléé, ő Bendekusé, ő Turdáé, ő Scemené, ő Etheié, ő Opusé, ő Kadicháé, ő Berendé, ő Zultáé, ő Bulchué, ő Bolugé, ő Zamburé, ő Zamuré, ő Leelé, ő Leventéé, ő Kulcheé, ő Ompudé, ő Miskéé, ő Mikéé, ő Bezturé, ő Budlié, ő Chanadé, ő Bukené, ő Bondofardé, ő Farkasé, ő Othmaré, ő Kadaré, ő Beleré, ő Kearé, ő Kevéé, ő Keledé, ő Damaé, ő Boré, ő Hunoré, ő Nemprothé, ő Thanaé, ő Japheté, ő pedig Noé fia volt. Almus Árpádot nemzette, Árpád Zoltánt nemzette, Zoltán Toxunt nemzette”

De hát ezt éppen most cáfolta! Erre előkerül a Nemprothos verzió Jafetestül, Thanástól mindenestül, méghozzá Magóg és Kám nélkül. Mindez továbbá azért különösképpen kellemetlen, mert ha ilyen szépen elszidta nem sokkal korábban Nemprothot, akkor miért teszi meg dicső királya, Nagy Lajos ősének? Nehéz megválaszolni, „a második krónikaszerkesztés teológiailag képzett író redaktora” miképpen képes elkövetni egy ekkora durva hibát, méghozzá úgy, hogy közben önmagával kerül ellentmondásba. De majd megpróbáljuk feloldani ezt az ellentmondást a későbbiekben, most haladjunk tovább utolsó középkori krónikánkra, mellyel be is fejezzük e nem túl hosszú felsorolást.

Nem csak Kézai Simonnál szerepel Ménrót neve a krónikánk közül, hanem az utána

következők közül mindegyikben. Ez természetesen még magyarázható azzal, hogy

átvették Kézaitól a következő krónikaszerkesztők, de az a „baj”, hogy a későbbi

krónikákban több információ szerepel Ménrótról, mint a hun-magyar történetben.

Ugyanis, mindenhol szerepel egy családfa, amit már közöltem a korábbiakban, de az

ismétlés kedvéért most újra bemásolnám.

„Eleud, Ugeg fia Scythiában Eunodbilia lányától fiat nemzett, akit Almusnak neveztek el ama esemény miatt, hogy anyjának, mikor terhes volt, álmában megjelent egy turulforma madár, és tudomására hozta, hogy méhéből patak fakad, és idegen földön sokszorozódik meg. Ez pedig azért volt, mert ágyékából dicső királyok származtak. Mivel a sompinum a mi nyelvünkön alm és az ő születését álom jövendölte meg, ezért kapta az Almus nevet, aki Eleud fia volt, ő Ugegé, ő Edé, Ő Chabáé, ő Eteléé, ő Bendekusé, ő Turdáé, ő Scemené, ő Etheié, ő Opusé, ő Kadicháé, ő Berendé, ő Zultáé, ő Bulchué, ő Bolugé, ő Zamburé, ő Zamuré, ő Leelé, ő Leventéé, ő Kulcheé, ő Ompudé, ő Miskéé, ő Mikéé, ő Bezturé, ő Budlié, ő Chanadé, ő Bukené, ő Bondofardé, ő Farkasé, ő Othmaré, ő Kadaré, ő Beleré, ő Kearé, ő Kevéé, ő Keledé, ő Damaé, ő Boré, ő Hunoré, ő Nemprothé, ő Thanaé, ő Japheté, ő pedig Noé fia volt. Almus Árpádot nemzette, Árpád Zoltánt nemzette, Zoltán Toxunt nemzette”

További középkori magyar történetírói elméletek Ménrótról és Nimródról

Krausz Sámuel történész 1898-ban közétette kutatásainak eredménye szerint Kézai

nem a Bibliából merített, ott ugyanis más leszármazási útvonal szerepel Nimródra

vonatkozóan, ellenben a babiloni pogány mítoszokban Nimród igenis Jáfet fiaként

szerepel. A pogány forrásokban - akárcsak Josephus Flavius - leírják, hogy Nimród

(valójában Ménrót) építette Bábel tornyát, de Josephus Flaviustól eltérően magyarázzák

építésének körülményeit, motivációként ugyanazt adják meg, mint Kézai Simon:

Nimród (Ménrót) félt egy újabb özönvíztől. Továbbá a pogány források Nimródot (aki

Ménrót) tartják a szkíták ősének, ő a szkíták első királya.

Ezen kívül a Pallas nagylexikon arról tesz említést, hogy a kozár, török és kaukázusi

mondák is Jáfetet tartják ősapjuknak. Ultima ratioként azt állítja még Krausz, hogy a

középkorban egész Európában általánosan elfogadott nézet volt a magyarság ősének

Ménrótot megtenni, ezzel sincsen Kézai egyedül.

 Bár a középkorban - meglepő módon, ha valaki Nimródot írt, akkor még Ménrótót értettek alatta (a 4.-13. században a nyugat-európai bibliákban is Ménrótnak írták Nimródot), a modern ideológiákon nevelkedett kutatók tudják, hogy nem szabad azt érteni, ami le vagyon írva, hanem mögöttes tartalmat kell keresni neki, így Nimródot is megpróbálták átértelmezni mindenné, amivé csak nem szégyellték (Kazár kagán, honfoglalás kori szláv fejedelem, osztják erdei Isten, stb.).

Olvass tovább történészeink erről szóló elméletei között 

és itt