Kedves Attila!
Azért kell alkotmányozni, mert a történeti alkotmányunk, nem az a hazugság amit sokan terjesztenek és hamisítanak, azt mondja, csak a király és a nemesség törvénykezhet közösen.
Ezt kell orvosolni, addig minden kalandorkodás, tudatlanság, a nép átverése, a Szent Koronának mint jogforrásnak tagadása.
Az Aőpostoli Királyságról meg annyit, hogy azt Mária Terézia kapta. Nem igazán helyes a gyarmattartóink, gyilkosaink reklámozása.
"Az apostoli királyi címmel a mindenkori magyar királyt hivatalosan csak 1758-ban ruházta fel a pápa. XIII. Kelemen pápa 1758. augusztus 19-én kelt „Carissima in Christo filia” kezdetű brevet-jében Mária Terézia királynőnek és törvényes utódainak «motu proprio et certa scientia» adományozta az apostoli királyi címet, amelyet aztán minden őt követő Habsburg–Lotaringiai-házból való magyar király viselt. Az apostoli királyi címet a magyar országgyűlés csak a már megkoronázott királynak adta meg, a királynét nem illette meg."
Apostoli királyunk volt, de Könyves Kálmán lemondott az apostoli jogokról a Pápa javára.
Csak olyan alkotmányról beszélhettek, amit ti írtok! Azt történeti alkotmánynak nevezni csalás. A nép átverése.
Amit csináltok, az szerint a földünk szinte azonnal idegenek kezére kerül, mert olyan alkotmányt használhattok csak törvényesen, amiben nincs Szent Korona.

Előzmény

Kedves Sarolta!
Önnek igaza van.
A gond az, hogy amióta élek, mindig azt hallom, hogy beszélni kell a változásról. Amikor beszélni szeretnénk róla, akkor megjelenik 50 ember.
A többit nem igazán érdekli. nem áldoz rá időt. Amikor meg dönteniük kellene, akkor meg a beszélgetést sürgetik.
Valójában nem is akarnak változást. Csak vitát, panaszkodást.
Van, aki naponta kockáztatja az életét azért, hogy nemzetté váljunk, hogy jobb legyen.
Fölöslegesen teszi.

Előzmény

Csurka utolsó írása -

"Valami nagyszerû van most a vészben kibontakozóban. Minél több egyén, úgynevezett kisember, aki sokszor a legnagyobb, áll ki a maga életével, tanúságtevôként egyszerûen és bátran, minél világosabban látszik, hogyan akar Vásárosnamény, Bugac és Mohács hozzájárulni az új magyar kultúrához, minél többet és többször serénykedünk akár kis jelenetek megformálásában, annál többet tettünk az új magyar kultúráért. Csak ez ment meg bennünket.

Panaszkodó népbôl, akármennyire nehezek is az anyagi körülmények, most kell teremtô nemzetté válnunk. Ne azt magyarázgassuk egymásnak folyton-folyvást, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni, hanem lássunk hozzá, próbáljuk meg! Kulturális életterünket semmilyen bankok-tankok, semmilyen bombák és Uzi-géppisztolyosok nem vehetik el tôlünk. Van ebben a nagy megpróbáltatásban, vészben, világválságban és globalizmusban valami biztató kezdet, valami magyar hajnalodás is. Ezt most bátran és világosan meg kell állapítanunk. Lehet, mindig így volt? A magyarságot a nagy veszélyek emelték békébeni tespedtsége fölé? De ne is ezen lamentáljunk: csináljuk! Ez a megmaradás egyetlen módja."

hunhir