Amint a Szentírás és a szent tanítók mondják – "a magyarok Jáfet fiától származnak, aki a vízözön után az ötvennyolcadik évben – mint a keleti népekről szóló krónikában Szent Sigilbertus antiochiai püspök elbeszéli – Evilat földjére ment a feleségétől, Enétől Magort és Hunort nemzette, akikről a magyarokat és a hunokat elnevezték”

Viszont nem Nimród Jáfet fia, hanem Ménrót.

Nimród a Biblia szerint egy egész más helyen élő és más családfával rendelkező népi vezető volt:

 A Bibliában Nimród nevénél más leszármazási családfa szerepel mint Kézai Simonnál (Mózes I.

Ménrót a magyar mondákban a magyarság ősapjaként emlegetett Nimród név eredeti alakja. Ménrót vagy Menróth = Mennyei-Napisten-országának-fejedelme ősmagyar nyelven.

A Nimród már a Ménrót név későbbi, a szemita asszír kultúra által "asszírosított" névváltozata. Vaskúti T. István kutatásai szerint a Ménrót - Nimród nevek esetén az ősmagyar nyelvből átvett fogalommal állunk szemben. Mégpedig az ősi MENRÓTH (vagy MÉNRÓT) babiloni magyar fejedelmi névből képezte a Mezopotámiában kialakuló asszír nyelv a Nimród király legendáját.

Kiáltvány a néphez.

/részlet/

„Nem! ezt az örökkévaló isten nem engedheti. A magyar nemzet, melynek hűségéért, hosszas, türelmes szenvedéséért most ily alávaló hitszegéssel, ily rút hálátlansággal fizetnek, nem lehet oly gyáva, hogy védtelenül hajoljon meg a gyilkosok előtt és veszni hagyja szegény hazáját, zsákmányul a hitvány árulóknak.”

Pest, 1848 szept. 23-án.

Kossuth Lajos.

Meghívó

a Szent Korona Alkotmányának érvényesítését követelő Rendi Gyűlésre

Időpont: 2011. január hó 29.

2010. áprilisán Sepsiszentgyörgyre érkezett a Címer és pecsét a Székelyföldön című vándorkiállítás. A tárlat átfogó képet nyújt a székelység képviseleti, helyhatósági és egyházi szervezetei által használt szimbólumokról a 15. századtól napjainkig, bemutatja a látogatónak a székely nemzet régi és újabb címerét és címeres pecsétjeit.

A kiállításon megtekinthetőek a székely székek, városok és falvak helyhatósági címeres pecsétjei, kiegészítve felekezetenként az egyházi pecsétekkel, ugyanakkor Keöpeczi Sebestyén József vármegyékről készült színes címerrajzai is. 

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megnyitó beszédében a székelységet megjelenítő legrégibb címerábrázolásokról beszélt, ismertetve, hogyan változtak a címerek és hogyan változott az ezzel kapcsolatos kutatás szerepe a történelem során.

2010-ben a Székely Nemzeti Múzeumban zajlott a Transylvania Trust Alapítvány által kezdeményezett, a Kovászna megyei művelődési, vallásügyi és műemlékvédelmi igazgatósággal, a Székely Nemzeti Múzeummal és a Köpeczi Sebestyén József műemlékvédelmi társasággal partnerségben szervezett, Háromszék népi építészeti örökségét bemutató konferencia. A szemináriumot a Norvégia, Izland és Liechtenstein kormányai által létrehozott európai térfinanszírozási program finanszírozta.

A 19. századi magyar történészek körében még egyértelmű volt az, hogy az Anonymus által megörökített vérszerződési eskü volt az első magyar történelmi alkotmányának alapja, amikor is a szövetséget kötő törzsek szabályozták az új államot vezetők jogait és kötelességeit. Az ősi magyar jogszokás nem egyedülálló, hiszen a szkíta és hun népek között nagyon változatos formákat találunk.

Ha összegyűjtjük és elemezzük az eurázsiai térségben élt íjfeszítő, vagy lovas népek esküvési szertartásait, akkor abból kiderül, hogy náluk az egyik legfontosabb szövetségi forma volt a vérszerződés volt, amelyet két vagy több, társadalmilag egyenrangú fél, nemzetségi vagy törzsi vezető kötött.