A kongresszuson több nemes társunk is köszöntőt mondott.

Bemutatták a már működő egyesületek, rendek, mozgalmak  vezetői az irányításukkal végzett munkát, céljaikat. Elfogadta a Kongresszus a 24 pontból álló munkatervet.

Többen felajánlást tettek a további teendők végzésére.

Lelkesítő szavakat hallhattunk egyházi és világi személyektől.

Testvéri, baráti jó hangulatban nagyszerű ételeket és különleges italokat fogyasztgatva elbeszélgettünk.

Minden nemzeti ereklyénk õsi, a történelembõl bizonyíthatóan szakrális ókori eredetû.

Az elsõdleges Indomediterrán világkultúrát megalkotó õsi népünk eredetének kulturális hagyományai értelemszerûen nem az ókorból fejlõdött ki, hanem az emberiség õskorából. A történelmi ókor az írás kezdeteitõl számítódik, ezért az én nyomozásom is csak az elsõ írásos hagyatékok feldolgozásáig terjedõ idõszakot öleli át. Az emberiség õskorából már csak régészeti és nyelvészeti bizonyítékok maradhattak fenn.

A Szent Korona

A magyar kiscímer negyedik motívuma a Szent Korona, mely a pajzs felsõ szélén nyugszik. Eredetérõl már sokan és sokféleképpen írtak. Egyesek latin, mások görög, újabb kutatók Kis-Ázsiai elemeket vélnek felfedezni a korona megjelenésében.

A magyarság mai nemzeti jelképeinek eredetéhez, a szakrális ereklyéink evolúciójának ismerete nélkül nem tudunk közel férkõzni. Ahhoz, hogy legalább az eredetüket behatárolhassuk, ismerni kell a nép valódi származását, az igazi gyökereit.

A mai világunkban egyre inkább elhallgatott, és a származásunkat jegelõ társadalmi gyakorlatban, a történelemtudományok nem a nemzeti ereklyéink valódi ismeretének a tanítása felé haladnak. Ameddig nem tisztázódik a magyar nép valódi eredete, addig nem lehet a nemzeti ereklyéink pontos ismeretérõl sem szó.

1. Magyarország zászlaja.

Nemzeti jelképeink eredetének megértéséhez  a háromszínû piros-fehér-zöld trikolór kialakulásának a történelmi folyamatán keresztül vezet az út.

Kezdjük a nemzeti színeink eredetének kialakulásával. Feltételezem, hogy önök méltányolták azt a kérésemet, hogy fogadják el az ókori Egyiptom nyelvének az ómagyart, minden további bizonyítás nélkül.

Hazánk címeréről

Magyarország címere álló, csücskös talpú, hasított katonai pajzs, melynek jobb oldala vörössel és ezüsttel hétszer vágott, bal oldali vörös mezejében zöld hármashalom, középső ormán nyitott, háromágú arany leveleskoronából ezüst kettőskereszt növekszik. A pajzs felső élén a magyar Szent Korona nyugszik.

Díszes kivitelben jobbról tölgyág, balról olajfaág övezi. Korábbi változataiban (1945-ig) telamonként lebegő angyalok tartották.

Az embereknek ősidők óta törekvésük, hogy a (vérségi, etnikai, vallási, szervezeti, politikai stb.) csoportokhoz való tartozásukat, ugyanakkor másoktól való elkülönülésüket is valamilyen módon (testfestéssel, hajékítéssel, mítoszokban, eredetmondákban, totemekkel, tamgákkal, hasonló öltözékkel, tulajdonbélyegekkel, mesterjegyekkel stb.) kinyilvánítsák.

(Ezek motívumai később átkerülhettek a címerekre is, ezért a címer kialakulásának kora és eredete vitatott.)

A római birodalom felbomlása után a csapatok egyenruházata, szabvány szerinti felszereltsége megszűnt, a feudális államok kialakulása idején relatíve kis létszámú seregek (amelyeknek tagjai akár ismerhették is egymást) csaptak össze, vagy külsőre is jól megkülönböztethető ellenfelekkel (nomádok, arabok, vikingek) küzdöttek.

Pesti Páter és Badiny-Jós Ferenc kutatásai szerint

MIÉRT „BIBLIA”?

Bevezetőül szeretnénk megmagyarázni, hogy a káldeusok szerinti írásokat és hagyományokat összesítő könyvünk címében miért használjuk a „BIBLIA” elnevezést. . .?

Általában úgy tanítják, hogy a „biblia” a görög nyelv „biblos” vagy „biblon” szavának többes számú kifejezése és jelentése „könyvek” lenne.  Azonban sem a „biblos”, sem a „biblon” görög szónak nincs ilyen többes számú esete.  A görög nyelvet tanító ismertetések a „biblia” szót görögből átfejtett (etimologizált) latin szónak mondják, viszont a latin nyelvnek nincs „biblia” szava.  Így a „biblos”, „biblon” és a „biblia” szavaknak eredetét a káldeusoknál kereshetjük, már csak azért is, mert a görögök – a „klasszikusnak” nevezett tudásuk legnagyobb részét a káldeusok hagyatékából sajátították ki.  A „BIBLIA” szónak három féle változatát láthatjuk a káldeus ékiratok szerint: 

A MAGYAR BIBLIA

            Magyar Bibliánkban igazságokat és a magyar nép történetét – a világ teremtésétől kezdve – a Káldeusok irták meg legelőször, mert ők az „írás feltalálói”.

A FÉNYÖZÖN ÉS A VÍZÖZÖN

1.      Az Ég lakói jól tartották a Szövetséget, Áldás és bőség fénye özönlött a Kusok földjére.  ÉN-LIL vetőmagjai kalászba serdültek és gazdag termésük megadta a mindennapi kenyeret.

2.      A Tudás Fája is ontotta gyümölcseit és a „tudatlanság”—amit az ősi nyelv SAG-KUG-GA néven mondott – Tudássá lett a Fény özönében.

3.      A földi élet sok új tapasztalata – az égi tanítók sugallata által – és a Fokos erejével, a Kusokat tudókká, okosokká és bölcsekké tette. 

4.

Életében-halálában szolgálta az őt rajongva tisztelő és szerető magyar népet

Szent László a magyar középkor egyik legnépszerűbb királya volt. Halála nagy bánatot keltett népe szívében. 1095-től az erdélyiek három éven át nem öltöttek díszes ruhát, nem rendeztek vigasságot, úgy siratták kegyes királyukat. A lovagkirály kultuszának terjedéséhez a III. Béla kezdeményezésére történt szentté avatás adta meg a döntő lépést 1192-ben.