Jelentkezz, ha érzed, hogy ide tartozol!

Magyarországon, történeti szemszögből nézve, megkülönböztetjük a honalapító nemességet a későbbi, középkori nemességtől. Az előbbi nemessége a származáson, születésen alapult, míg az utóbbi a földbirtok adományozásán. Utóbbiakat birtokadományos (jószágos nemes, donatiós) nemeseknek nevezik. "

A magyar nemesség tagjai, elsősorban, az Árpáddal bejött 108 család leszármazottjaiból állt

Eva Maria Barkit a rendszerváltozás óta ismerjük. Bécsben élő ügyvédnő, emberjogi harcos, aki büszke magyarságára. Küzd a kisebbségben élő népek önrendelkezési jogaiért. Kiemelten harcol az elcsatolt területeken élő magyarok emberi méltóságáért. A trianoni békediktátumot - jogi alapokra hivatkozva - semmisnek tartja. A Nemzetközi Erdély Bizottság elnökasszonyával Frigyesy Ágnes készített interjút.

- Az Erdélyi Szövetség év elején tiszteletbeli elnöknek választotta Önt.

Idézetek Kocsis Istvántól, aki a szakralitás legnagyobb szakértője: A szakrális fejedelem képes kilépni az időből és legyőzi a teret. (...) Aki a teret legyőzte, megpillanthatja a láthatatlant is: benézhet az Ég kapuján. (...) A szakrális király győz a harctéren, - a harc kimenetelét is látja. .. Visszafordul, ha nem győzelem várja, vagy ha Isten nem kívánja a győzelmét. (...) A szakrális, a valódi király - nemcsak Isten akarata szerint uralkodik, hanem Isten védettjeként is. 

Sokan ezért nevezik Isten kiválasztottjának.

Sok ezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes-óceánon, mesélik az ősi regék. Ataisznek, Ata-Isisnek nevezték boldog lakói. Mediterrán jellegű éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek az írás tudományát is művelték.

Bejárták hajóikon a tengereket és a föld különböző helyen kolóniákat hoztak létre. A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének, a velük rokon népek némelyike pedig, sumírnak nevezett, Anina istenasszony tiszteletére létrehozták Anina-óm városát.

A Királyi Kancellária: a Sándor-palota

A Sándor-palota a budavári Szent György téren található. A téren az 1760-as évektől a királyi palotát kiszolgáló fegyverraktár, laktanya, továbbá néhány polgári épület és egyházi intézmények kaptak helyet. A telek, amelyen a Sándor-palota áll, 1803-ban került Sándor Vince gróf tulajdonába.

László Váradi Gyula zenetörténész, filmrendező Radnóti Miklós Credoja –

In memoriam Bubik István című szakrális oratóriuma a költő halálának 65., Bubik István halálának ötödik évfordulója alkalmából jelent meg CD-n. A kiadványt Kocsis István történész, író mutatta be a budapesti Stephanus Könyvesházban. A produkció a 2004. szeptemberi ősbemutató hangfelvétele, melynek főszereplői Bubik István és Koltai János színművészek voltak. Kocsis István esszéjéből közlünk részletet.

Ó a történelem, a homály fedi a régmúlt történéseit. Egyben lehetünk biztosak, és az az, hogy amit a történelem könyvekben olvashatunk, az finoman szólva is csúsztatás.

Amikor pl. azt olvastam a gyerekem töri könyvében, hogy: Felvetődött a lehetőség, hogy a magyarok és a sumérok közt kapcsolat van, de ez nem igaz. – jó, jó, hát nem hiszi el. Rendben, a hivatalos történelem így szól. Ez is elég pocsék dolog, de ami a folytatásban volt…attól mentem le hídba: VEGYÜK VÉGRE TUDOMÁSUL, HOGY SOHA NEM FOGJUK TUDNI, HONNAN JÖTTEK A SUMÉROK!

Modern történetírók, politikai irányultságtól függetlenül, szívesen beszélnek úgy a Krisztianság koráról, hogy abban nemzetnek nem volt helye, hogy a nemzet a polgár találmánya. Kétségtelen persze, hogy a polgár felhasználta a nemzetet, míg céljainak, főként a keresztény egyházi és földi világközösségekkel szemben vívott harcának megfelelt, hogy azokat legyőzvén saját világbirodalmát építse a globalizáció alakjában, amelyben aztán a maga formálta nemzetbirodalmakat megsemmisítse.

Árpád-házi Daka József Magyarország megkoronázott királya él

"Kormányzó úr elrendelte, hogy 1944. június 25-én délelőtt 10 órakor díszruhában Ács vezérőrnagy úr felvezessen a budai várba, a kormányzó úr rezidenciájába.

A terembe lépve azt láttam, hogy a kormányzó úr hadsegédje, az admirális úr, a miniszterelnök, magyar miniszterek, a német kormány képviselője (civil ruhában), Serédi Jusztinián hercegprímás bíboros úr, és még pár, számomra ismeretlen méltóság vannak jelen.

1938. augusztus huszadikán hosszan kígyózó sor közepe táján álltam, tűzô napsütésben, a várbeli királyi palota kapuja elôtt, hogy láthassam a közszemlére kitett Szent Koronát.

Meglepett a tömeg, méginkább az, hogy a sorbanállók között több paraszt, iparos, munkás, diák volt, mint úgynevezett elôkelôség. Áhítatos csendben mozdult elôre a sor. Izzott a kánikula.

Bent a palotában, díszes teremben, asztalra kitett koronánk és a többi koronázási jelvény mellett ült a két koronaôr.

A hun-magyar rokonságról

A rettegett hun király kegyetlen hadjárataival "iratkozott be" az európai történelembe, s akit a későbbi évszázadokban - homályos származására utalva - legjobb esetben "kutyafejűként", vagy szakálláról és szarvairól felismerhető "ördögként" emlegettek s ábrázoltak is a krónikák lapjain.

A "hun-magyar közös hagyomány" kétségkívül sajátosan magyarországi eszmerendszer. Kézai után három és fél évszázaddal a magyar hadtudományi irodalmat megteremtő Zrínyi Miklós (1620-64) műveiben Attilát mint a sikeres hadvezért és uralkodót állítja példaként kortársai elé.

Iskolában

Juhász Gyula emlékei

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Mese, mese, mátka, pillangós határba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába,
Sűrű könnye pergett fehér szakállába:
- Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,
Tökszárdudát fujtak minden ablak alatt:
Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?

LAKOSSÁG

A Koronatanács vezeti az Országot. A megjelenési formájuk, a Király.

A Szent Korona Országának a tagja az a személy, aki a Szent Korona Országaiban él, és felesküdött a Szent Korona Alkotmányára, azt magára nézve kötelező érvénnyel elismeri.

Aki a Szent Korona Országaiban él, de a Szent Korona Alkotmányára nem esküszik fel, az a személy Vendég, nem választhat, nem választható, a Szent Korona Országainak intézményeiben nem foglalkoztatható.

DL 39335

Kelt: 1505-10-13
Régi jelzet: Q 2 / A 197
Fennmaradási forma: Eredeti
Pecsét: Alul 60
Irattípus: RENDI HATÁROZATOK

Regeszta: Az országnagyok és a megyei megbízottak: Thomas titulo Sancti Martini in Montibus Sacrosancte Romane ecclesie presbiter cardinalis Strigoniensis et Gregorius de Frangepanibus Colocensis et Bachiensis ecclesiarum canonice unitarum archiepiscopi, ac Sigismundus Thwrzo Transsilvanensis, Georgius Waradiensis, cancellarius regius, Franciscus Jauriensis, Nicolaus de Chaak Chanadiensis, Nicolaus de Bathor Waciensis, Stephanus Nittriensis episcopi et Johannes Orzag electus Sirimiensis ecclesiarum prelati ac Bartholomeus prior Aurane, comes Dubicensis, item Emericus de Peren comes perpetuus comitatus Abawywariensis, regni Hungarie palatinus et judex Comanorum, comes Petrus comes de Sancto Georgio et de Bozyn, judex curie regie ac wayvoda Transsilvanus, JOhannes de Zapolya comes perpetuus terre Scepusiensis, dux Laurentius de Wylak, Josa de Som, comes Themesiensis ac partium inferiorum capitaneus generalis, Blasius de Raska thavarnicorum, Moises Bwzlay de Gergellaka janitorum, Georgius de Bathor agazonum, MIchael de Palocz pincernarum, Johannes Podmanyczky de Podmanyn cubiculariorum regalium magistri, Anthonius de eadem Palocz, Franciscus comes de predictis Sancto Georgio et de Bozyn, Georgius de Kanysa banus Nandoralbensis, Johannes Beryzlo regni Rascie dezpotus, Stephanus de Thelegd thesaurarius regius, Johannes Bebek de Pelsewcz, Georgius Dragffy de Belthewk, Thomas Zechy de Felsewlyndwa, Michael Orzagh de Gwth, Franciscus de Hederwara, Stephanus Rozgony de Monyoros, Johannes de Homona, Sigismundus de Lossoncz, Georgius comes de Merzyn, Andreas Both de Bajna et Franciscus Balassa de Gyarmath regnorum Dalmatie, Croatie et Sclavonie bani electi, Johannes Pethew de Gerse janitorum reginalium magister, Johannes Tharczay Siculorum, Ambrosius Sarkan de Akoshaza Posoniensis comites, Michael de Chak, Johannes Banffy de Lossoncz - barones, necnon Barnabas Belay Zewriniensis, Georgius More de Chwla Nandoralbensis, Nicolaus Kende de eadem Chwla de Sabacz bani, Marcus Horwath de Kanychacz castellanus castri Budensis, Emericus Thewrek de Ennyngh, Michael de Pakos, Martinus Czobor de Czoborzenthmyhal, Michael de Zob, Paulus de Magh vicepalatinus, Ludovicus Zerechen de Mezthegnyew vicejudex curie regie, magistri Johannes de Ellewelgh palatinalis, Stephanus de Werbewcz judicis curie regie et partium regni Transsilvanarum, Matheus de Mezyghyan et Franciscus de Marocha personalis presentie regie majestatis prothonotarii, necnon Michael Emrehffy de Zerdahel, Andreas literatus de Bancha comes Chongradiensis, Osvaldus Korlathkewy castrorum Thatha et Comaroniensis castellanus.